Összefoglalva: úgy gondolom, ez volt életemben az a tanfolyam, ami a legtöbbet adott azonnal, anélkül, hogy utána bármit tanulnom vagy gyakorolnom kellett volna.

Magáról a mediácóról adott rengeteg tudást, megismertem a folyamatot és a szabályokat, egy kis elméleti hátteret. Ezt az elméleti tudást valószínűleg bárki, aki ezt ismeri, el tudta volna mondani. De ahogy Éva ezt elmondta, közben folyamatosan beleszőve a tapasztalatát, minden kis lépésben hozzáfűzve valamilyen hasznos gyakorlati információt, ilyet még nem nagyon tapasztaltam. Minden mondata érték volt, nem győztem jegyzetelni.

De még az elméleti részeknél is többet adtak a gyakorlatok (amikhez persze az elméletet is meg kellett ismerni). A konfliktuskezelés, a sajátjaim és másokéi is, nehezen megy nekem, félek tőlük és nagyon elfárasztanak. Már több kommunikációs tanfolyamon is voltam, amelyek rettentő hasznosak voltak, de nagyon ritkán mertem csak alkalmazni az ott tanult technikákat. Tehát erre a tanfolyamra is úgy jöttem, hogy tudtam, hogy a mediáció (nekem) egy nehéz feladat, és izgultam, hogy most vajon már végre sikerülni fog bátrabban szembenézni a konfliktusokkal? Izgultam attól is, hogy a gyakorlatok milyenek lesznek és hogy "sikerül-e teljesíteni" őket. És azt kell, hogy mondjam, amit itt Évától kaptunk, az felülmúlta minden várakozásomat. A gyakorlatok tényleg nehezek voltak, de Éva olyan közeget tudott teremteni, hogy nem éreztem stresszt vagy feszültséget. A gyakorlatok felépítése is olyan volt, hogy mindig adtak segítséget a következőhöz. Nagyon hasznos gyakorlatok voltak, nem csak a felszínt kapargatták, és nem voltak "kíméletesek" :) Sok tanfolyamnál (főképp a munkahelyieknél) túlságosan könnyűek a feladatok, hogy ne kerüljünk kínos helyzetbe egymás vagy magunk előtt, és talán ezért sem olyan hatékonyak. Itt szerencsére nem ez volt a helyzet, és úgy tudtam eljönni, hogy végre magaménak éreztem ezeket a technikákat, és nem csak egy külső, magamtól idegen szerepnek, amibe nem tudok belebújni. Az azóta eltelt 1 hétben már megfigyeltem magamon, hogy magabiztosan használom az értő figyelmet, keresem a konfliktusokban a szükségleteket, itthon a férjemmel is bátran beleálltam olyan beszélgetésekbe, amiktől előtte rettegtem, a kollégáimnak tudok segíteni, hogy ők is jobban meglássák mások szükségleteit. Ha nincs ez a tanfolyam, valószínűleg szép lassan, évek alatt talán el tudtam volna jutni ide.

Tehát nagyon köszönöm, magát az élményt is és a rengeteg tudást és tapasztalatot is!

Igazából azt hiszem, mindenkinek szüksége lenne erre, de tudom, hogy ez nem reális. Ráadásul ez a tanfolyam már épít bizonyos kommunikációs eszközökre (pl. értő figyelem, szükségletek, asszertív kommunikáció, nem mindegyiknek tudom a nevét), ezért kell egy kis háttér hozzá.

A Notting Hill (Sztárom a párom) filmből idézve, ez egy élmény volt. Hihetetlen, de élmény :) Még az is lehet, hogy ez teljesen megváltoztatja az életemet.

Még egyszer köszönök mindent!

- Varga Ágnes informatikai vezető

Ezekben a helyzetgyakorlatokban nagyon jól éreztem magam és teljesen kiszakadtam a mindennapi rám zúduló elvárások világából. Nem nagyon emlékszem ilyenre, hogy ez a teljes kiszakadás hasonló keretek között mostanában megtörtént volna velem! Viszont nagyon jó érzés, ami úgy gondolom, hogy az elkövetkező időszakomra hatással lesz. A képzés egyik legnagyobb hozadéka mégis számomra az, hogy konkrétan 5 csoporttaggal is újra átrendeződött (a szó szoros értelmében pozitívumként) a kapcsolatom. A három napban megélt, átélt események lehetőséget teremtettek arra, hogy verbálisan is megerősítsem az egyes emberekhez fűződő viszonyomat (kimondatlan érzések visszacsatolása), illetve eddig nem létezőnek is megszületett az első lépcsője. Nagyon jól esett, hogy olyan munkatársaim, akikről én egyáltalán nem is gondoltam, „értően figyelik” a viselkedésemet és rezzenéseimet, és segítik „kibeszélni”– mert, amióta az eszem tudom nálam ez a legjobb módszer – az érzéseimet. Bár ez óriási közhely, de ÁTRENDEZŐDÉST, ÁTÉRTÉKELÉST indított el bennem! És ennek, ebben az embertelen, sematikus, mindent gyorsan világban nagyon tudok most hirtelen örülni.

- F. K. pedagógus

Néhány évvel ezelőtt, amikor először hallottuk a tanáriban a mediáció szót, mindenkinek a hideg futkosott a hátán tőle, mert azt hittük, hogy ez valami „pszicho” dolog, amivel a tanárok agyában turkálva próbálják megoldani a tanárok és diákok között felmerülő konfliktushelyzeteket. Leginkább csak kísértet históriák terjengtek arról, hogy mi zajlik egy mediációs ülésen, amelyeknek nagy része csak találgatásokon alapult... A vezetők néhány óra alatt egy remekül működő, kooperáló csoportot hoztak létre a csoport tagjaiból, akik különböző munkakörökből érkeztek és más indíttatásból vettek részt a továbbképzésen. Tehát a csoport óramű pontossággal működött haladva a kitűzött célok felé és a feladatok megoldása is lendületesen haladt, mert a résztvevők kellő motivációt kaptak a vezetőktől és világosan láthatták, hogy hova és milyen előnyökhöz jutnak a továbbképzés végére. A vezetőkön látszott, hogy nemcsak rutinmunkának tekintik a továbbképzést, hanem ők is a részesei és ugyanúgy fejlődnek általa, ahogy mi, résztvevők. Enélkül, szerintem, egyetlen tanítási folyamat sem működőképes. Bár tényleg nem agysebészetről volt szó, a felmerülő helyzetek megoldása legalább olyan koncentrációt és finom technikákat igényelt, hogy nehogy nagyobb baj keletkezzen, mint ami az eredeti szituáció volt. Láttunk kifejlődni egy parázs vitát, aminek néhány ügyes mondattal sikerült kihúzni a méregfogát és a vitázó felek, ha nem is teljes egyetértésben, de megnyugodva léptek ki a körből, mert az érdekeik érvényesültek. A továbbképzésnek nem csak szakmai hasznát látom, hanem a magánéletemben is működőképesnek érzem, hiszen az ott felmerülő problémás helyzeteket ugyanezekkel a stratégiákkal tudom megoldani. Úgy gondolom, hogy ezt a továbbképzést bármelyik kollégámnak szívesen ajánlanám, mert az itt tanult ismeretek megkönnyítik a munkánkat, életünk, és bárkiét, aki a munkája kapcsán emberekkel foglalkozik. Köszönöm, hogy a részese lehettem.

- K. P. tanár