Ezekben a helyzetgyakorlatokban nagyon jól éreztem magam és teljesen kiszakadtam a mindennapi rám zúduló elvárások világából. Nem nagyon emlékszem ilyenre, hogy ez a teljes kiszakadás hasonló keretek között mostanában megtörtént volna velem! Viszont nagyon jó érzés, ami úgy gondolom, hogy az elkövetkező időszakomra hatással lesz. A képzés egyik legnagyobb hozadéka mégis számomra az, hogy konkrétan 5 csoporttaggal is újra átrendeződött (a szó szoros értelmében pozitívumként) a kapcsolatom. A három napban megélt, átélt események lehetőséget teremtettek arra, hogy verbálisan is megerősítsem az egyes emberekhez fűződő viszonyomat (kimondatlan érzések visszacsatolása), illetve eddig nem létezőnek is megszületett az első lépcsője. Nagyon jól esett, hogy olyan munkatársaim, akikről én egyáltalán nem is gondoltam, „értően figyelik” a viselkedésemet és rezzenéseimet, és segítik „kibeszélni”– mert, amióta az eszem tudom nálam ez a legjobb módszer – az érzéseimet. Bár ez óriási közhely, de ÁTRENDEZŐDÉST, ÁTÉRTÉKELÉST indított el bennem! És ennek, ebben az embertelen, sematikus, mindent gyorsan világban nagyon tudok most hirtelen örülni.

- F. K. pedagógus

Néhány évvel ezelőtt, amikor először hallottuk a tanáriban a mediáció szót, mindenkinek a hideg futkosott a hátán tőle, mert azt hittük, hogy ez valami „pszicho” dolog, amivel a tanárok agyában turkálva próbálják megoldani a tanárok és diákok között felmerülő konfliktushelyzeteket. Leginkább csak kísértet históriák terjengtek arról, hogy mi zajlik egy mediációs ülésen, amelyeknek nagy része csak találgatásokon alapult... A vezetők néhány óra alatt egy remekül működő, kooperáló csoportot hoztak létre a csoport tagjaiból, akik különböző munkakörökből érkeztek és más indíttatásból vettek részt a továbbképzésen. Tehát a csoport óramű pontossággal működött haladva a kitűzött célok felé és a feladatok megoldása is lendületesen haladt, mert a résztvevők kellő motivációt kaptak a vezetőktől és világosan láthatták, hogy hova és milyen előnyökhöz jutnak a továbbképzés végére. A vezetőkön látszott, hogy nemcsak rutinmunkának tekintik a továbbképzést, hanem ők is a részesei és ugyanúgy fejlődnek általa, ahogy mi, résztvevők. Enélkül, szerintem, egyetlen tanítási folyamat sem működőképes. Bár tényleg nem agysebészetről volt szó, a felmerülő helyzetek megoldása legalább olyan koncentrációt és finom technikákat igényelt, hogy nehogy nagyobb baj keletkezzen, mint ami az eredeti szituáció volt. Láttunk kifejlődni egy parázs vitát, aminek néhány ügyes mondattal sikerült kihúzni a méregfogát és a vitázó felek, ha nem is teljes egyetértésben, de megnyugodva léptek ki a körből, mert az érdekeik érvényesültek. A továbbképzésnek nem csak szakmai hasznát látom, hanem a magánéletemben is működőképesnek érzem, hiszen az ott felmerülő problémás helyzeteket ugyanezekkel a stratégiákkal tudom megoldani. Úgy gondolom, hogy ezt a továbbképzést bármelyik kollégámnak szívesen ajánlanám, mert az itt tanult ismeretek megkönnyítik a munkánkat, életünk, és bárkiét, aki a munkája kapcsán emberekkel foglalkozik. Köszönöm, hogy a részese lehettem.

- K. P. tanár